Most tanulok blogot írni, lesokkolt, hogy minden egyes bejegyzésnek címet kell adni, úgy körülbelül 10 percig gondolkoztam, hogy ennek mi legyen a címe, végül ezt sikerült összehozni.
Nem akartam blogot írni, aztán ideértem, és annyi minden történik, hogy ezt le kell írnom. Meg persze annyian kérdezitek, hogy az első 2 napot úgy tizenötször biztosan leírtam.
Rögtön belevágnék a közepébe, aztán majd egy 2. vagy 3. bejegyzésben leírom, hogy miért vagyok itt, hogyan sikerült idejutnom, milyen segítséggel, és hogy mi ez a dolog valójában. Tehát Litija, a város, ahol lakom, gyönyörű, egy kis völgyben van, de körülötte végig hegyek, illetve a Száva keresztül megy rajta, tényleg gyönyörű. A szállást imádom, mindig ilyen helyen akartam lakni! Teljesen a város szélén van, talán már nem is Litija, mert mintha ennek a helynek külön neve lenne... nem tudom. A lényeg, hogy arról volt szó eredetileg, hogy majd a szobát meg kell osztanom egy lánnyal, ehelyett saját szobája van mindenkinek. Juhúú! Egy hatalmas ház felső szintjén lakunk, egyelőre hárman, egy francia lány és egy spanyol fiú van még. Idővel majd csatlakozik még 3 önkéntes, lesz még egy spanyol, egy német, és talán egy ír, de róluk nem tudunk még semmit, csak annyit, hogy legelőször is csak decemberben jön valamelyikőjük. Addig hárman vagyunk 2 fürdőre, 2 konyhára, 2 erkélyre, és egy nappalira. Teljesen berendezett, mosogatógép, ilyenre egyáltalán nem számítottam. A fogadó szervezet koordinátora fogadott első nap, a hűtőt és a konyhát ő feltöltötte nekünk alapvető élelmiszerekkel, összeállított egy "induló csomagot", mondta, hogy ha valami hiányzik, szóljunk, és vesz. Mikró pl. nem volt, szóltunk, másnap hozta is.
Az apartman a szomszéd tulajdona, szóval kicsit egy telken vagyunk velük, semmi kerítés vagy ilyesmi (szerencsére), ugyanis ilyen gazda féle, és tele vagyunk mindenféle állattal. Tegnap körbevezetett minket itt a "birtokon", imádtam! Van itt a ház előtt egy kerti tó, halakkal, kacsákkal, a kacsák napközben jönnek-mennek, ha kilépek az ajtón, úgy kell őket átugrálni kb. Vannak lovak, tehenek, nyulak, tengerimalac, macska, malac, MINDEN VAN, és az udvar tele van traktorral meg különböző mezőgazdasági gépekkel. Van egy kutya is, Sarah-nak hívják, pont úgy, mint a francia lányt, háhá, de be van zárva egy kb. 3nm-es kennelbe... Még a gazdával le kell spannolnom kicsit jobban, aztán majd remélem, elvihetem sétálni néha... Vagy úgy lespannolok a gazdával, hogy felhozhatom a kutyust a szobába, mert rövidszőrű, megfagy télen... de azt hiszem, ehhez nagyon sok pálinkát kellene szállítanom a tagnak, hihihihi.
Tehát a hely, ahol lakom, nagyon jó! Ami nem jó, az az, hogy a városközpont olyan 10 perc bicikliútra van, én meg ugye... vagyis hát én meg a biciklizés... a legnehezebb a boltból hazajönni, hogy mindeneden szatyor lóg, ma be is dőltem a bokorba... de nem látta senki. Kéne valami kosárka előre, vagy nem tudom... Nem jó, hogy biciklihez vagyok kötve, gyalog viszont messze van, kéne a Kicsikocsi, nagyon hiányzik! Azt már el sem kéne mondanom, hogy egyszer úgy indultam el vele, hogy a kitámasztót nem rúgtam fel, és félúton hallgatom, hogy valami nem jó a biciklin, mert nagyon rossz hangja van... na... hát igen... ismertek...
Eddig pedig annyi történt, hogy első két nap csak ismerkedtem a szállással, illetve nem is nagyon tudtunk kimenni, mert szakadt az eső, hétfőn elkezdtük intézni a papírokat, illetve megnéztük az ifjúsági centert, ahol majd heti 1 napot fogok dolgozni, délután bicikliztünk a környéken, nézelődtünk, ma megint szakadt az eső, úgyhogy bementünk a centerbe, és órákig kártyáztunk a helyi fiatalokkal.
Vegyes érzelmeim vannak az emberekről. A másik két önkéntes nagyon aranyos, Sarah nagyon zsizseg, ő már úgy jött ide, hogy felvette a kapcsolatot mindenféle egyéb önkéntessel meg Erasmus-ossal Ljubljanában, és tolja a partit velük. Daniel szerencsére ilyen nyugodtabb típus, mint én, meg olyan kis művészlélek inkább. A francia meg a spanyol akcentus... azt a szentséges jó mindenit, hát Sarah-t alig értem, mire kitalálom a sok z, zs meg dzs-ből, hogy mi van, már a nyolcadik mondatnál jár. Daniel a spanyol angoljával meg alig ejt ki a száján zöngés mássalhangzót. A szlovéneket nagyon jól lehet érteni. Olyan ez az ifjúsági center, hogy délelőtt rendes munka folyik, különböző projekteken dolgoznak, önkénteseket toboroznak, koordinálnak, stb., délután meg elkezdenek szivárogni befelé a helyi fiatalok, és ilyen klubbá válik a hely.
Dolgozni a héten még nem kell, ismerkedés van, illetve pénteken tudok menni először a suliba, ahol 4 napot leszek majd egy héten, de még ott is csak bemutatkozás lesz, meg körbevezetnek az iskolán.
Na, akkor elsőre ennyi, megyek aludni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése